2011. szeptemberét írjuk. Világválságban a világ válságban. Állítólag a W második lejtmeneténél járunk, de hogy a lejtmenet mikor ér véget még senki nem tudja. Azt hogy mélyebben lesz-e a vége, mint a 2008-as válság idején, szintén nem ismert előttünk. Minden bizonytalan, pénzügyileg, gazdaságilag.
Ebben a környezetben az amatőr gazdasági vezetés abban látja a megoldást, hogy minél hamarabb, minél többet kipasszíroz a gazdasági rendszer azon részéből, amelyik még úgy ahogy működik. Vezéreink fogták a nagy és minden-mindennel összefüggő gazdasági rendszert, szétbontották részeire, majd úgy modellezték a részekbe való beavatkozásokat, mintha semmi-semmivel nem függne össze.
Nézzük most az egyik adóbevétel példáját. Meg tudja-e mondani ma valaki, hogy milyen hatása van a 2012-es gépjármű regisztrációs adó változásának (növelés) a jövedéki adó bevételekre? Meg tudja-e mondani valaki, hogy ugyanennek milyen hatása van a foglalkoztatásra vagy a társadalombiztosítási bevételekre? És az ÁFA bevételekre? És az emberek lelki állapotára, a jókedvére, a mentális egészségére?
Senki nem tudja? Legalább a gazdasági vezetésnek tudnia kellene! Na tényleg senki?
Pedig nem kell atom tudóssá válni, hát elemezzünk kicsit.
A kormány azt mondja, a regisztrációs adó csökkentése ( nem elírás, az eredeti ígéret a választáskor csökkentésről szólt, aztán növelés lett belőle) okán jövőre 30Md forinttal több adó folyik be a költségvetésbe.
Ez jó!!!! De tényleg!
Kivéve, ha nem jön annyi autó az országba.
Mert akkor mi van. Legalább csökken a légszennyezés, ennek örülni kellene.
Persze, csak most a gazdasági összefüggéseket nézzük meg. Ha nem jön annyi autó az országba, akkor majd nem jön annyi regadó bevétel. Emellett nem kell annyi autós ügyet intézni a vámhivatalban és a bevizsgáló állomásokon sem. Nem is kell annyi vizsgáztató vagy vámos sem. Mondjuk legalább a vámosokból APEH-est csinálhatunk, csak hát ők meg mit ellenőrizzenek, ha nincs annyi gazdasági esemény.
Nem kell annyi benzint (v. gázolajat) eladni sem, nem is kell annyi kút sem. De akkor annyi kutasra sincs szükség. A jövedéki adó bevétel kevesebb lesz, azt majd emeléssel kompenzáljuk.
Persze ekkor annyi ÁFA sem kell, hogy befolyjon, mondjuk ez nem nagy gond, majd egy év múlva 29%-ra emeljük.
Az emberek lelki állapota eddig sem érdekelt senkit. A 2010-es választási drukkban a kormánypárt olyan arányú győzelemmel nyert, amelyből a látható amatőrizmussal sem lehet annyit veszteni, hogy ne nyerjék meg a következő választást is. Egyébként a magyar politikai kultúra az elmúlt közel 70 évben amúgy sem nagyon törődött választók megyerésével, inkább az a fajta nagyképűség jellemezte, hogy majd mi megmondjuk hogy lesz, aztán úgy lesz.
A végén ki jár jól? Senki. De legalább nem kellett bonyolult összefüggések vizsgálatával bajlódni.
Egy egyszerű példa arra, hogyan lehet a megnövekedett regisztrációs adóteherrel a gazdaság több területére is hátrányosan együtt élni.
Adott egy autó kereskedő. Üzemeltet egy kereskedést. Hogy korábban mi volt arra most nem érdemes kitérni, de az utóbbi pár évben egyre kevesebb lelkesedéssel űzte az ipart emberünk. A vásárlókedv a mélyponton. A használt autó kínálat Magyarországon siralmas. Kevés az új autó eladás, emiatt kevés a jó állapotú használt autó is. Ami most a kereskedésekben van az néhány kivétellel az alja, a vége. Összetört, kettőből-háromból összefoltozott, kilométer óra visszatekert, eladásig megfoltozott darab. (Minden értelmes társadalomban ezeket rég be kellett volna már olvasztani). Az ügyfelek, akik eladásra hozzák az autóikat, egyre kevésbé látják indokoltnak az autókereskedő által ajánlott - a piaci értéknél jóval alacsonyabb - beszámítási árat, inkább maguk bajlódnak az eladással. Az alkalmazottai, akiket foglalkoztat persze egyre több fizetést szeretnének. A bérleti díjak, rezsi költségek nem csökkenek, sőt… Szóval adott egy ilyen környezet. Emberünk vezeti az autókereskedését, reggeltől estig dolgozik, hiszen a „munkavállalónak” a munkaidő szent, de a „vállalkozónak” ilyen nincs is. Hó végén összeszámolja mi marad és azt látja, hogy egy-két százezer Ft-ért dolgozik, reggeltől estig, legtöbbször hétvégén is.
Ha erre azt mondod, az így is sokkal több, mint amit az átlag polgár keres, hát igazad van. Legyél Te is vállalkozó, guríts bele 10-20M Ft-ot a vállalkozásodba, dolgozz annyit, mint az átlag vállalkozó, felejtsd el a családi életedet, a két hetes egybefüggő nyári szünetet, és mindezért keress egy-két de akár háromszázezer Ft-ot. Ha majd mindezek után sem leszel boldog, akkor a hibát nyugodtan keresd magadban. Ja hogy nem tudod megtenni? Miért? Nincs 20 gurigád? Nem tudod hogy kell? Nincs piac ismereted és kapcsolati tőkéd? Elmondom neked, ha a háromból kettő megvan, a harmadik jön magától. Ha csak egy van, ne adj isten egy sincs, felejts el, menj vissza a nyugodt kis életedbe és keresd meg benne a boldogságot! Mert ott van az, csak minden nap elmész mellette! (Elnézést az apró kirohanásért).
Emberünk azonban egyenlőre nem boldogtalan, sőt! Mert ő vállalkozó, és mint ilyen tisztában van létének korlátaival, előnyeivel, hátrányaival.
Ő a hibát a rendszerben keresi. A rendszer pedig, amelyik amióta csak vállalkozó, ellenségként tekint rá, mert: "adót csal, járulékokat nem fizet, nem ad rendes fizetést, átveri az ügyfeleket, mindemellett szemtelenül jól él", szóval a rendszer amióta csak az eszét tudja el akarja taposni. Emberünk azonban túlélő típus. Nem könnyű őt megtörni. Ezért elkezd gondolkodni. És hamarosan megszületik a megoldás, mert azt a piacot és azt a tudást, ismeret anyagot, befektetést, amiért keményen megdolgozott, ami az ő igazi tőkéje, nem fogja veszni hagyni.
Könnyen rájön, hogy nincs szüksége telephelyre. Havi 500E bennmarad a zsebben. Az eladások ma már úgy is a neten zajlanak, legfeljebb második, harmadik lépésben kell az autót meg is mutatni. Nincs szükség szerelőre, az egyik gyerekkori haverja jó szerelő, vele könnyen megegyezik, kiszervezi ezt a feladatkört. Hitelügyintézőre sincs szükség, ez is könnyen kiszervezhető. Kereskedő végképp nem kell, a korábbi kereskedője a hepciás viselkedésével úgyis a vállalkozás legnagyobb ellensége volt. Ezt a feladatot ő fogja átvenni, neki van a legnagyobb motivációja. Ha valaki rendesen ki tudja szolgálni az ügyfelet, az ö maga.
Igazából valamilyen hely kell, ami akár lehet egy parkoló is, vagy egy családi ház kertje, internetelérés, tőke, ismertanyag, kapcsolati tőke, néhány visszatérő vevő.
Emberünk egyedül dolgozik, amit tud kiszervez, és nem kell a vállalkozás legnehezebb és leg idegölőbb részével, az alkalmazottakkal foglalkoznia. A nap nagy részében otthon van, puszit nyom a gyereke(i) homlokára, amikor az kettőkor hazaér az iskolából. Akkor dolgozik amikor akar, nem zavarják az idétlen kérdésekkel a kollegák. Az időnként érkező ügyfelet !! JÓL !! kiszolgálja, és kb. 3-4x annyit keres, mint azelőtt. Közterheket, adót nem igen fizet, de nem is kopogtat az APEH, hiszen papíron nem is létezik. Persze még akkor is sokkal jobban jár, ha mindent bevall, de arra a következtetésre jutott, hogy minek erősítse azt, aki őt - a vállalkozót - az ellenségének tekinti.
Évekig hitegette magát, hogy hamarosan észreveszik, igenis fontos amit csinál, adót fizet, alkalmazottakat tart el, stb-stb. Ehelyett évről évre több bőrt nyúztak le róla. Csakhogy egyszer csak elfogyott. Nincs tovább. Nem éri meg.
Már majdnem elfogyott a türelem, amikor 2010-ben választások voltak. Esély, hogy valami más, valami jobb legyen. Aztán eltelt egy év, talán kicsit több is. Az új kormány, akinek ő is bizalmat szavazott nem tett semmi olyat, amit ő a vállalkozó - vállalkozói szelleműnek -, jövőbe mutatónak gondolt volna. Azt gondolta jönnek a fiatalok, a dinamikusak, a vállalkozó szelleműek, és elindul valami. Valami, ami tovább mutat a következő év költségvetésén. Valami, amiben érezni a hosszú távú gondolkodást, a mindenki nyer elveket. De nem. Nem történt semmi. Ezért kezébe vette a sorsát.
Rájött, hogy van megoldás a számára. Kicsit hülyének érzi magát, hogy miért nem jött rá korábban.
Kérdés, hogy az ő megoldása mennyiben oldja meg az ország problémáit. Nyilván semennyire.
Kérdés, hogy mekkora lesz az a vállalkozói csoport, amelyik a közel jövőben hasonló megoldást fog választani. Mert ez viszont a hétköznapi ember sorsát sokban fogja befolyásolni.
Kérdés továbbá, hogy megér-e 30Md Ft nyereséget (már ha összejön) beszedni az egyik oldalon, ha emiatt kidobunk 60Md-ot a másikon-harmadikon-negyediken-...
Ha én mint vállalkozó igy vezetném a céget, hamar tönkre mennék. Nem lenne még három évem a következő választásokig.